szinesztézia: érezd és edd

nemrég érdekes eseményre mehettem el, illatok és ételek harmonizálása volt az apropó. egy show-t megelőzően tesztelhettem, milyen, amikor a kritikus és a séf együtt alkot. közvetlen közelről, a konyhában – ott, ahová kívülállót munkaidőben a legritkább esetben engednek be. többszörösen is élmény volt.

a kezdeményezés jó, mások is átvehetnék. lehetne például festmények, színek, filmek, zenék, de akár képzőművészeti alkotások ihlette menüsorokat is kreálni. ez olyan újszerű irányt mutatna, ami akkor is megragadja az ember figyelmét, ha az ingerküszöbe történetesen a mount everest környékén jár. emellett pedig felrázná a tespedésből a helyenként elkényelmesedő, gasztronómiában érdekelt hölgyeket és urakat. ezzel pedig mindenki jól járna.

chandler burr, a nyt parfümkritikusa és andreas mensch séf
(baloldalon a könyörtelen intrúder: egy mikfron)

karamellizált, eperzselés briós, félig sült briós és
rusztikus baguette, mellé francia vaj és sóvirág
(a parfüm: bois farine | l’artisan)

belon osztrigából, angol uborkából készült tatár,
tengeri sün espuma és tengeri alga majonézzel
(a parfüm: sel de vétiver | the different company)

tonhal, lime, citrom, mandarin, grépfrút
és fügéből, valamint ananászból készített tatár
(a parfüm: i am king | sean john)

kétféleképpen – naranccsal illetve kurkumával – elkészített
fürj rösztivel, gyömbéres, reszelt répával,
sáfrányba és fahéjba mártott vadalmával
(a parfüm: l'eau de tarocco | diptyque)

borsos, bourbon vanília mousse bergamott, barack és
fekete szeder zselével, vattacukorral, gyümölcstatárral
(a parfüm: angel | thierry mugler)

a zene pedig:
fricska, vogue, psb, robbie

sörgyári carpaccio

bár a cím utalhatna arra is, ez most mégsem egy kulináris bejegyzés - vagyis hát csak egy kicsit; olyan helyen jártam ma, ami egyszerre szürreális, torz mementója a 20. század torz középkorának, hátborzongató és félelmetesen szép is; egy 16 km-es pincerendszer az ország egyik legnagyobb sörgyára alatt, 10-15 méteres mélységben; 16 km sötétség, beton, csákány vájta járatok, penész és történelem. kőkemény, realista rozsdatemető.

ha valaki fantáziát látna benne, pénzt tenne bele és még a gyár is ráállna a dologra, az egyik legütősebb hely lehetne a városban - mondjuk egy új, földalatti camden town. az esély erre persze iszonyatosan kicsi. íme képekben, amit láttam, mert nem tartanak tárlatvezetést, ráadásul a teljesen kihasználatlanul rohadó katakomba rendszer bejárása nagyjából 4 óra - 12 fokban, nyákban, sötétben, agyagban.

barlanglakás a pincerendszerhez vezető úton - használták is

akár a tomb raider vagy a gyűrűk ura egyik jelenetéül is
szolgálhatna, csak a maglódi útig kell menni érte

segít, ha baj van

nyomaszó, az biztos

csakis a piros pöttyös az igazi - itt most azért, mert tartják
a betonnal megerősített mennyezeti boltívet

mementó - a fotó erősen termékmegjelenést tartalmaz
(felhívnám a figyelmet a már évek óta nem létező kőbányai
márka update: sörgyár képviseletében felvonuló üvegekre)

20. századi kheopsz hieroglif fal
(igen, de ezt vájárok avagy bányászok vésték csákánnyal
és ez ad ilyen szép mintázatot)

egyértelmű irány

nagy volt a nyomás, de az óra még bírja, a vas viszont már
elfáradt eléggé

szellőző nyílás - az ott fent a külvilág egy szelete

rozsdapiton - nem tudom, az óriáskígyók meddig élnek,
ez állítólag még 20 éves sincs, de már döglött, mint az
indián ló

gasztro vonatkozás: nagyban megy a gombatermesztés
a föld alatt, avagy: gazdálkodj underground

itt meg viszik a... zsákokat halomban

újabb gasztro vonatkozás: ezen a csövön keresztül hömpölyög
szüntelen a gyár és a palackozó között a 4 fokosra lehűtött sör
(hogy milyen, azt nem tudom, nem vagyok sörös)

az ultipartinak vége, hazamentek a srácok - viszont mindent
úgy hagytak; nagyjából 10 évvel ezelőtt...

azt hiszem, ennél a saroknál bajban lenne a volt miniszterelnök
(vagy megemberelné magát és tökösen kicsapná a szót,
hogy csak úgy szisszenne az agyag a talpak alatt)

aggtelekre cseppkőért? frászt, van itt is! jó, ezek sokkal
vékonyabbak, furán is néznek ki, de a miénk!

11 méter magas és 1000 köbméter beton feszül a kövek között

íme, így néz ki egy kb. 20 éves, elmeszesedett sörösláda
(biztos nem evett elég halat vagy omega 3-at)

a zene adja magát, itt akár még godzilla is elférne,
akkora a pincerendszer

ezt pedig azért, mert a föld alatti jelenetek egy részét

itt forgatták, a maglódi út alatt, yesokédollár

out of the box

még mindig nincsenek szavaim igazán, de fotó most annál több: 29 - ami azért már lehet, hogy túl sok is; viszont beszéljenek ők, tisztán, ahogy vannak.

mert mindig minden a kályhától indul el;
ebben a villában is - pazar darab és semmi faxni

arra jutottam, hogy nekem is kell majd egy
ilyen szék - svéd, modern és játékos

pohár csillár - nem dizájner cucc, a skandinávoknál simán
kapható (és nem ikea)

pince, ahol egykor huba von szeremley tárolt - ma már nem;
de egyszer ebből is lesz valami értelmes és használható
(ráadásul jó helyen van, nem úgy, mint a büfé)

ez egy nagyon okos gép; egyetlen cseppből megmutatja, a szőlő/bor
glükóz, fruktóz, pH tartalmát, sav állapotát, az ethanol szintet
és még 4 különféle fontos adatot (tényleg okos)

csak a rizling, a rajnai; 2 évjárat, 4 különféle verzió

västerbotten sajttorta kalix kaviárral, és házi creme fraiche

marinált lazac mandula krumplival, mézes kapormártással

rénszarvas sautée rókagombával, tőzegáfonyával és kétszersülttel

treklöver herrgards sajt paradicsomlekvárral

skanks almás pite vaníliával és citrom sorbet-val

ilyen, amikor működik a pohár csillár

futurisztikus (és baromi cool) tükörmegvilágítás

vannak ilyenek is badacsonyban: rusztikus, őszinte és szép

a laposa pincészet épülete - ilyen, amikor a minimalizmus és
a dizájn organikusan is lüktet

a pince és a téglaspirál

van benne egy erőteljes kurfli...

a badacsonyi svéd kolónia reggeliztetője az óbesterben;
hát itt lehet jót reggelizni: nyugalom, vonzó eklektika, mellé
pedig vivaldi kísérte a kiflit, a vajat és szalámikat - cool

akkora igény van rá, hogy áthozták a 21. századba is;
a tábla nagyon profi, ehhez kétség sem fér

a címszereplők: jobbra a kísértő

káptalantóti eklektika: operette, galaktika és házi tojás:
bárki bármit mond, szerintem ebből csak az egyik igazán bio

káptalantóti eklektika no. 2.: a diótörő (?) katonája egy
bőröndben mária magdolnával és egy praktikus termény
tároló dobozzal

káptalantóti eklektika no. 3.: na itt bio volt minden,
a haj-szakáll kombó is

káptalantóti eklektika no. 4.: olajból elég jól állnak

káptalantóti eklektika no. 5.: szerencsére betyárkörte nem volt
(vagy ha igen, nem tette ki az asztalra...)

káptalantóti eklektika no. 6.: a csodálatos süti szappanok után
egy újabb borzalom, süti gyertyák

káptalantóti eklektika no. 7.: ez vicces volt, viszont nem
fogyott

káptalantóti eklektika no. 8.: ez a lugas tetszett tulajdonképpen
egyedül az egész forgatagból; az van, hogy szerintem ez a piac
lehet, hogy bio, de leginkább csak turistalátványosság - nekem;
de én olyan mázlista vagyok, hogy a nagyszüleim földművesek voltak,
így gyerekként mehettem velük rendes piacra - árulni, vásárolni;
ezért ez nekem vásári komédia avagy bazári cirkusz 

na még ez is: hiába, van, akinek bejött az élet

és a zene: mert így változik folyamatosan az élet