A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sziget. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sziget. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. aug. 15.

sziget volt, nincs, elfogyott!

nem állítom, hogy mindent megettem, amit a szigeten találtam - természetesen persze a kifőzdék kínálatából -, de igyekeztem sok mindent megkóstolni; a hét nap alatt majd' 30 féle ételt szagolgattam, ízleltem, mustráltam, beszélgettem róla, vagyis próbáltam megtenni mindent annak érdekében, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljek velük - ennek én örültem jobban, ők nyilván kevésbé.

a küldetés, ahogy azt az elején megfogalmaztam, az volt, hogy végig kellene enni a szigetet - kemény kihívás volt, legalább akkora, mint megtalálni budapesten azokat a helyeket, ahol kompromisszumok nélkül lehet fröccsözni;

a tanulság egyelőre ülepszik bennem, de néhány napon belül azzal is elő fogok állni. addig is íme, így láttam én a szigetet gasztro szemmel, illetve szájjal; azokat az ételeket és helyeket szedtem össze, amelyek nekem bejöttek, szerintem illenek egy ilyen stílusú rendezvényhez, ahol megvolt az összhang az ár és az érték között, ami valamiért különleges élményt adott nekem - mert ha mindent félreteszek, igazából mindig ezt keresem: az élményt; persze a végére hagytam egy kakukktojást is...

a pozitív meglepetés: a kevesebb több győztese nálam
a yugoslavian foods standja és a pljeskavica - respect nekik
az erdélyi grill konyha a hagyományos ízekre ment rá:
ez itt például a hagymás csirke (mititei, azaz miccs sajnos
nem volt, pedig arra nagyon kíváncsi lettem volna)
még mindig az erdélyi grill: rablóhúsból, csirkemellből és
kolbászból nem volt hiány - az más kérdés, hogy a
best buy kategóriába nálam ez nincs dobogós helyen
székelykáposzta, az alkohol kelet-európai spongya bobja,
itt is tökéletesen hozta a tőle elvárt formát
elfogult vagyok... amióta először ettem a nagymamám
töltött káposztájából (talán 4 évesen), instant függőség
alakult ki nálam; ez itt ugyan nem a gerslis, öklömnyi
szármás verzió, de tisztességes és finom volt,
és ár/érték arányban is működött
a yugoslavian foods mellett a másik kellemes meglepetés:
jobb, ha a nordsee felköti a gatyáját, mert a guru egészen
jó alternatívát kíván az "egészségesebb" gyorskajára
vágyóknak, ráadásul a fitnesz vonaluk teljesen normális
a nemzetközi konyha indiai szekciója: sima és csilis naan;
ez utóbbi felkavaróan egyszerű és nálam tökéletes
sörkorcsolyaként is bevált (nem is beszélve arról, hogy
az egyik legolcsóbb fellelhető étel volt)
a gettó milliomost több minden miatt is imádtam; ezek közül
az egyik a fantasztikus színvilág, ami uralja a filmet - kell
tovább magyarázzam? aki azt mondja, hogy a színeknek
egy ételnél csak másodlagos szerep jut, az valami
nagyon klassz dologból vonja ki magát
még mindig indiai: nem vagyok vega, korántsem, de itt
végre tobzódhattam a húsmentes fogásokban is; ez például
egy 'sima' krumplis, paradicsomos tofus ragu - kár, hogy az
ára nem az alapanyagok egyszerűségét tükrözte
újabb elfogultság... egy kolbászból és hurkából nagyon sok
mindent le lehet szűrni arról, milyen ember, aki készítette;
hiába mondják, hogy nehéz, pórias, nem elég kifinomult,
amióta grazban, egy gault millau minősítésű étteremben
kóstoltam egy fúziós fogás részeként, még inkább azt
mondom: ez a két paraszti húsétel
ideális terep a kreatív alkotásra
a nehézbombázó: paradicsomos, csülkös, körmös pacal
a picantertől; eredetileg a katalán verziót szerettem volna
(újfent) megkóstolni, de papas úgy döntött, most inkább ezt főzi
a barátainak (is); legyen elég annyi, hogy ez az étel olyan
őszinte volt, mint a gyereksírás - nehéz, ronda, de dobogós
(mármint a pacal, nem a gyereksírás...)
és ilyen, amikor a magyar pacal nemzetközi sikert arat:
a rasta lenyomta a koncertet a reggae színpadon,
utána jött, beleszagolt a kondérba, ottragadt, majd
önfeledt mosollyal az arcán kanalazta a paclat - respect ide is
a best buy kategória tesco nagydíjasa: sajttal töltött röszti;
ne várjunk tőle semmit és akkor maximálisan elégedettek
leszünk - meleg, tápértéke van és ha már minden pénzünk
oda, ezt akkor is ki tudjuk fizetni (egyszer érdemes
megkóstolni, de csak egyszer)
és akkor a kakukktojás: bár a kifőzde nevekre nem mentem
rá, az anyám pitája mellett ez a másik, ami szerintem gáz volt;
ha végigolvassuk az egészet, olyan fogalmi, asszociációs
és iq fightereknek való katyvasz áll össze, amiből
személy szerint, köszönöm, nem kérek

ezt a zenét pedig azért választottam ide, mert úgy tapasztaltam, a megfáradt gyomornedveknek
felüdülést jelent, ha ilyen chilloutos, lounge-os zenére regenerálódhatnak:

2011. aug. 13.

mert néha inni is kell...

van egy elég kevéssé ismert svéd közmondás (bár akadnak olyan elvetemültek, akik egyenesen a vikingeknek tulajdonítják az eredeti mondatot), miszerint még mindig inkább az út porozzon, mint hogy a gigánk. nos, ez a megállapítás egy sziget volumenű fesztivál esetében hatványozottan igaz. egyfelől, mert öt nap után óhatatlanul is mindenfelé száll a por (annyi eső nem esett, hogy dagonya legyen, a gyep, az a szép ződ gyep meg ugye nincs, és nem is igen lesz), inni pedig muszáj, anélkül viszonylag gyorsan feldobnánk a flip-flopot.

szóval körbenéztem, mi a felhozatal ital fronton a k-híd (és minden, ami mögötte van <by frei tamás>) túloldalán. a sörről már értekeztem korábban, így ezt most önkényesen hanyagolom is - na jó, azért egy mondat: a pultokban egyféle kapható, a főszponzoré (van, aki ezt barátinak gondolja? vagy egy kicsit tervgazdálkodásra emlékeztető megoldásnak? értem én, hogy az üzlet, az üzlet, de akkor is...)

a pálinka (amiről egyébként hosszabban is írtam, ezt itt megtaláljátok) és bor (fröccs) felhozatal viszont szerencsére ennél jóval színesebb, ebből válogattam - itt képekben, a helyszínen pedig, hát ööö... nagyon összetett szempontok alapján (nevesül: ár, szomjassági faktor, szimpátia)

a nobilis standja - retro, menő és mivel egy könyves stand
mellett van, így talán mégsem nézik egyből
alkoholistának az embert, ha iszik ÉS olvas
klassz üvegek, rajtuk pedig a felirat:
"2010-ből, amikor özönvíz jött, focit néztünk és végül
mégis forró volt a nyár!" - lájk
kérem alássan ez egy pálinka koktél,
becsületes neve: fesztszilva - nem rossz
mert fröccs bár is van a szigeten, az árak nem
elrugaszkodottak, a bor viszont igen, jól látjátok,
azokból a dobozokból jön...

picanter, fröccs sztenderd: jó árasították a fröccsöt, sőt
happy hourben még a kaja mellé is jár - best buy gyanús

és akkor a zene - kicsit elrugaszkodva a talajtól és a portól,
viszont jólesően kalimpálva a delírium hullámain:

2011. aug. 11.

pljeskavica rulez

na, akkor kezdjünk neki - mármint az evésnek, és a sziget gasztronómiai feltérképezésének; csodát, cizellált leírásokat, részletgazdag, mindenre kiterjedő elemzést nem ígérhetek és nem is célom ilyesmit adni. azt szeretném megmutatni, mi az, amire számíthattok, ha kimentek és mi az, ami ezek közül nekem bejön vagy épp ellenkezőleg: köszönöm, nem kérem. vagyis egyfajta tárlatvezetést tartanék, hogy aztán ebből, ha akartok, mazsolázzatok. most a yugoslav bisztró remekét mutatom be, mert nagyon ízlett és mert ékesen bizonyítja, hogy a kevesebb tényleg több - ha a megfelelő helyen találkozik vele az ember. hölgyeim és uraim: íme, a pljeskavica - ez tulajdonképpen nem más, mint a "balkán" hamburgere grillezett húspogácsával, ajvárral, fokhagymás, fűszeres joghurttal, és csalamádé jellegű kiegészítőkkel; maximum íz, semmi flanc - ajánlom!

hevenyészett gyülekező a legfőbb kellékek felvonultatásával
ajvár, joghurt, saláta, uborka, paradicsom, csalamádé
azt teszünk bele, amit szeretünk és amennyit kívánunk - lájk
zúzott paprika az ajvár mellé, ínyenceknek kötelező
sülnek, süldögélnek, jókorák, finomak
erről majd később, most legyen elég annyi:
a nyugati testvér extrém méretben...
és ha már a kaja "home-made", tolok mellé egy kis home-made videót a kedd esti koncertről,
hogy aki esetleg lemaradt róla vagy nem tudott ott lenni, az is érezze, milyen a funky funky:

2011. aug. 10.

beer in the sky

akkor, ahogy a szlogen is szól, a dreher és a vodafone bemutatja: ilyen, amikor az ember más perspektívákból nézi a szigetet. merthogy lehet azt is - egészen konkrétan madár távlatból. nem kell hozzá más, csak felkeresni a dreher standját (félúton a nagyszínpad felé, bal oldalon, de eltéveszthetetlen: a karaoke színpadnál folyamatosan megy a buli) jegyet váltani egy jóképességű darura, ami aztán a magasba emel minket. azaz egyszerre 20 embert és persze a csaposokat. onnantól kezdve aztán adrenalin löket!

fesztivál alapelv: sör nélkül soha, sehová!
íme, ő az, láblógatós, versenyautó üléses,
gyakorlatilag összkomfortos - 20 percig biztosan
na, kérem, ők itt a sör alapanyagai: a komló, meg az árpa
"földön kívüli intelligencia? először a földön találjunk valamit!"
lost in kaleidoscope skies
itt a piros, hol a piros? nem, nem: az ability parkban
sörből is próbára tehetitek magatokat
a karaoke sátor: egészen jó számokat nyomnak jól
és garantált a vicces hangulat

ez a video pedig gyakorlatilag hörömpő cirkusz, azaz világszám
(figyelem: indokolatlan hand indruder a végén):


és ha már video: ilyen spontán bulit nyomnak az angolok a karaoke színpadon:






2011. aug. 7.

no man is an island...


...ők bemutatják, croque monsieur pedig arra vállalkozik, hogy kimegy, és mindent, aminek köze van a fesztivál-gasztronómiához (már, ha létezik ilyen fogalom), alaposan körbeszaglász; meg persze szemügyre vesz, megkóstol, lefotóz, stb., stb. mindezt védőháló nélkül, szédítő magasságban, őrjítő mélységben, kézzel-lábbal, késsel-villával, illetve ahogyan csak lehet;

a mission neve: végigenni a szigetet avagy eat yourself to sziget

és mivel nincsen poszt zene nélkül, ezzel most a címet erősíteném - aki érti, érti