libamájas szex zokniban - mi van?!

ma majdnem futással kezdtem a napot. aztán gyorsan sikerült meggyőznöm magam, hogy az ember vasárnap reggel mégse fusson. hanem mondjuk menjen ki a wampra - jó, ez amúgy is meg volt beszélve, úgyhogy előtte akár még körbe is ugrándozhattam volna a szigetet... bringa lett belőle, pedál ki a millenárisra. ott bóklászás, bámészkodás, pacsi és puszi az ismerősöknek, aztán egy frankó reggeli. mert reggeli nélkül nincs élet, én azt mondom. szerintem a mars, meg az összes többi bolygó is ezért üres, soha, senki nem vitt nekik reggelit, le is húzták a rolót, passz. szóval azt hiszem, életem eddigi legjobb paninijét ettem - nem volt benne semmi extra, de az a három (négy) alapanyag, amiből összeállt, na, az ott pörgött a szeren.

ő is tátott, de én nagyobbra, ez lett a veszte

a demi baguette ingerelte a harapást, vágyta, ordította! a leheletnyi fokhagymás olívaolaj, pármai sonka és aszalt paradicsom pedig úgy dübörgött a hasítékban, mintha ők adták volna a hangosítást egy acdc koncerten. a digó ősöket nem hazudtolhatták meg, csábítottak, én meg haraptam. ha még friss bazsalikom is lett volna benne, biztos elkérem a megafont, hogy közzétegyem: nem ér a nevem, de aki ezt kihagyja, azzal ma nem vagyok hajlandó kezet fogni...

a millenáristól csak egy ugrás a vár - szergej bubkának jobb napjain talán, de nem nekem. én úri mód toltam a cangát. néha persze szentségeltem magamban, hogy nem vagyok normális, ha már ilyen dög meleg, meg napsütés van, a rómain kéne hekkezni, vagy valami víz mellett, nem pedig hegyet mászni. a palota kapujában aztán megint elgondolkodtam: előbb egy frötsch és aztán a libamáj parádé vagy mi legyen? végül úgy döntöttem, fröcsölni közben is tudok. királyi lakoma a várban - ezzel a szlogennel hirdették meg az eseményt. de én ezzel nem értek egyet. a vár ott volt, de hát ő szegény nem is tudott volna elmenni, ha akart volna sem. a királyi lakomát pedig úgy képzelem el, hogy ameddig a szemem ellát, de még azon, meg az üveghegyen is túl, szóval mindenfelé asztalok, amik roskadoznak, meg a túlélésre játszanak a sok tereh alatt (hm, ez az archaizálás vicces dolog).

ha demi volt a baguette a wampon, itt bezony demi volt a feszt. ami nem baj, én csípem az ilyet, csak nem a várban (amit egyébként imádok, amíg apám ott dolgozott, jártam is fel hozzá rendesen). egy negyed udvart megtölteni és azt fesztiválnak nevezni, hát, minimum merész. vitték volna a városligetbe vagy a gödörbe vagy ne adj isten a dunapartra, isten úgyse jobban járt volna mindenki. így viszont olyan magyarosh volt - szarva közt a tőgyit. a felhozatalra semmi panaszom, lehetett enni, inni, ezt is, azt is - mint bárhol, bármelyik nyári "fesztiválon". a truváj, a nóvum, az a nyamvadt 21. század, az hiányzott belőle nekem. egy, csak egy stand volt talpon, amelyik állta a sarat, odatette a bugit és bevállalta a libamájas, keserű csokis, zöldborsó habos fagyit.

borsóhab, libamáj, csoki - tiszta chokito: ronda, de finom

a környezetemben majd' mindenki hülyének nézett, de minimum a tarkójáig futott a szemöldöke, amikor meséltem róla, de engem ez nagyon megfogott. tiszta ízorgia: sós, édes, keserű. mint amikor über frankó a szex és az izzadság keveredik a parfümmel, meg a testnedvekkel... na, megvan az érzés? akkor gyorsan hozzáteszem, hogy ez a kreáció olyan volt, mint a szex zokniban - ami közönséges, ergya, nem menő, ciki, stb. stb. a lényeg, hogy erről nem a libamáj, nem a borsóhab és még csak nem is a csoki tehet. ezek egytől egyig derekasan teljesítettek, együtt pedig hozták a dupla leszúrt rittbergert, a cukaharát és megfejelték még egy magyar-vándorral, amiért jogos a jeee és járt volna a fünf komma drei.

ami viszont lerontotta az összpontszámot, az a TÖLCSÉR - mezei, édes fagyinak szánt darab. halló, valaki?! tolunk egy csodát, a körítést pedig kiadjuk gebinbe? miért?! semmi más nem kellett volna, csak kicsit rafinálni az ostya összetételén valami májhoz passzoló fűszerrel, kivinni egy sütőt és helyben, frissiben legyártani. látványkonyha, teccikérteni? na, remélem, majd legközelebb...

azért is bosszant ez különösen, mert egyébként az árusok odatették magukat - jó volt a felhozatal libából, kacsából, pulykából, töki pomposból, mindenből. jó, mondjuk sima, szekérderék méretű, libazsíros, töpörtyűs kenyér hagymával, az nem volt. pedig ha már fesztivál, akkor miért ne? ha mondjuk úgy tálalják, hogy mellé adnak még egy deci furmintot is, az egészet egy ötszázasért, lett volna rá kereslet, láttam.

ej, mindegy is, megyek, kenek magamnak egyet, de úgy tisztességesen. mekbrájd mára kiszáll, körbi a parancsnok, te mondd, hogy bankrablás, a te hangod mélyebb
 

elvis iz in dö bilding

croque monsieur: nem kötekedős, de néha megmondós; nem tudálékos, de kíváncsi - mondhatni, infomán; gyerekkora óta tudja, hogy a tányér a legjobb játszótér, felnőttként pedig hozzáteszi: meg a hálószoba

croque monsieur: kifinomult, de lazás, vállravetős; (ön)tudatos-optimistás - a pofára esések és a rácsodálkozások országos cimborája; alapvetően életművész, csak 9 évesen ezt még nem hitték el neki; ja, igen: kisbetűs, mert sehol, senkivel nem kivételez

croque monsieur: kicsit olasz, kicsit magyar, kicsit dalmát, meg még egy csomó minden más; nemsokára jön és eszik-iszik, megmondja, átadja

croque monsieur: beleteszi a boogie-t a gasztronómiába - vagy a funkyt, vagy a crazy, sexy, coolt, majd meglátjuk