enter the dragon

mindig van egy első - ez most ilyen; merthogy életemben nem ettem még sárkány-gyümölcsöt. úgyhogy nemrégiben vettem egyet, mert ki akartam próbálni - a gasztronómia márt csak ezért is baromi jó játszótér.

alaphelyzet: kis articsóka, kis ananász,
kis ufo beütés a galaktikán túlról

magáról a gyümölcsről nem sokat tudtam, de azt sejtettem, hogy nem a legendás bruce lee film ihlette a nevét; hanem az alakja - merthogy állítólag sárkánytojás alakú; nem tudom, ezt honnan vette a névadó, ill. milyen összehasonlítási alapja volt erre, de mondjuk azt, hogy találó.

úgy képzelem, a fán is kb. ebben az állapotban lóghat

utánanéztem persze, hogy honnan is származik - mert eszembe jutott nagymamám tanácsa: az ember mégse egyen meg akármit, ugye? szóval dél-, illetve közép-amerikában honos, amin jól meg is lepődtem, mert azt hittem, inkább ázsia lehet background, de nem. és persze ezt is a hollandok és a franciák juttatták el a világ más részeire. egyébként pitaya néven is fut, kínaiul huǒ lóng guǒ, vietnamban, malajziában, taiwanon, dél-kínában és izraelben pedig kultiválják rendesen.

after strip tease és frei tamás után szabadon:
a sárkány héja, és ami mögötte van

(megjegyzés: másodlagos felhasználásra, a magyarisztáni polito-szocio körülményeket is figyelembe véve ideális lenne arcoskodósabb tüntetésekre is a balfékek ellen, mert egészen jól kézre áll és ha egyszer megrohad, az biztos, hogy büdös és fröcsög belőle a lé; a tömeges bevetése egyedül az ára miatt nem valószínű - pedig milyen vicces lenne...)

menő merőkanálra vágyunk? szinte tökéletes

az a helyzet, hogy nekem mind a layoutban, mind pedig a tartalmában bejött az egzotikuma - ráadásul villámgyorsan pucolható, felhasználható, azt meg szeretem; az pedig külön funky benne, hogy milyen egy színjátszós gyümölcs ez: zöld, rózsaszín, magenta, lila, fehér (hajrá újpest!), fekete... a textúrája is nagyon különleges (nekem legalábbis), azt gondoltam volna, keményebb, erősebb rostokkal, de nem: kifejezetten lágy, hártyaszerű és iszonyatosan lédús.

organikus, lilába hajló vattacukor pihékkel van bélelve,
hogy ne törjön össze a szállítás során

az íze pedig... itt tompít az egzotikum, ne hasonlítsuk se a mangóhoz, se a papayához, se a kiwihez (amihez gyakran teszik); leginkább azt mondanám, hogy kellően semleges ahhoz, hogy jó alap lehessen más mellé; ez persze nem azt jelenti, hogy íztelen - inkább kevésbé karakteres, de finom; jó kis nyári koktélokba, limonádékba simán el tudom képzelni - vagy csak úgy, két pofára, fröcsögősen enni, mint a dinnyét és akkor az ösztöneinknek is megadjuk, ami jár nekik.

ez amolyan chokitós: ronda, de finom, tipikus porridge

egy részét a reggeli porridge-be (avagy zabpehely) applikáltam a barack és a szilva mellé és tök jól kiegészítették egymást, nem volt semmi ilyen "mit keres itt ez a fancy betolakodó?" érzés vagy ehhez hasonló, úgyhogy azt hiszem, rendszeresíteni fogom; sőt, még az is lehet, hogy a sanyarú sorsú kávé és citrom cserjéim mellé beszerzek egy sárkány-gyümölcs magoncot is, hogy haverkodjanak, multikultizzanak; tud valaki egy jó beszerzési helyet?

mondjuk olyan hatása nincs, mintha space cookie-t vagy egy rakétára hajazó vicces cigit próbálna az ember, de hát a téma adott, ugye; eredetileg pedig mégis csak erről szólt, mielőtt gyerekdal lett belőle, ami milyen vicces már: