szinesztézia: érezd és edd

nemrég érdekes eseményre mehettem el, illatok és ételek harmonizálása volt az apropó. egy show-t megelőzően tesztelhettem, milyen, amikor a kritikus és a séf együtt alkot. közvetlen közelről, a konyhában – ott, ahová kívülállót munkaidőben a legritkább esetben engednek be. többszörösen is élmény volt.

a kezdeményezés jó, mások is átvehetnék. lehetne például festmények, színek, filmek, zenék, de akár képzőművészeti alkotások ihlette menüsorokat is kreálni. ez olyan újszerű irányt mutatna, ami akkor is megragadja az ember figyelmét, ha az ingerküszöbe történetesen a mount everest környékén jár. emellett pedig felrázná a tespedésből a helyenként elkényelmesedő, gasztronómiában érdekelt hölgyeket és urakat. ezzel pedig mindenki jól járna.

chandler burr, a nyt parfümkritikusa és andreas mensch séf
(baloldalon a könyörtelen intrúder: egy mikfron)

karamellizált, eperzselés briós, félig sült briós és
rusztikus baguette, mellé francia vaj és sóvirág
(a parfüm: bois farine | l’artisan)

belon osztrigából, angol uborkából készült tatár,
tengeri sün espuma és tengeri alga majonézzel
(a parfüm: sel de vétiver | the different company)

tonhal, lime, citrom, mandarin, grépfrút
és fügéből, valamint ananászból készített tatár
(a parfüm: i am king | sean john)

kétféleképpen – naranccsal illetve kurkumával – elkészített
fürj rösztivel, gyömbéres, reszelt répával,
sáfrányba és fahéjba mártott vadalmával
(a parfüm: l'eau de tarocco | diptyque)

borsos, bourbon vanília mousse bergamott, barack és
fekete szeder zselével, vattacukorral, gyümölcstatárral
(a parfüm: angel | thierry mugler)

a zene pedig:
fricska, vogue, psb, robbie