kozmopolita szovi szörp

a sauvignon blanc-t úgy 5-6 évvel ezelőtt zártam kitörölhetetlenül a szívembe. angliában voltam és ott élő ismerősömmel az egyik este elmentünk vacsorázni egy londontól úgy 80-90 km-re fekvő faluba, méghozzá a „the plough”, azaz eke nevezetű étterembe. kívülről vízi malom, belül viszont minimalista modern dizájn és csúcsgasztronómia közeli állapotok. nagyon tetszett! olyan jó lenne itthon is egyre több ilyen helyet látni. szóval itt a ház fehérbora történetesen sauvignon blanc volt, méghozzá új-zélandról. az megvan, amikor a ház borát kancsóban hozzák, az ember tölt magának, belekortyol, majd hosszasan keresi a szavakat, mert a meglepetés letaglózta? na, hát itt ez volt.

a kozmopolita szovi (fotó: radovin.hu)

amikor pár napja egy vendégségben a beszélgetés és a sajtok mellé – volt köztük juh és kecske is bőven – előkerült egy etyeki kúria sauvignon blanc, reménykedtem, hátha újra átélem azt az érzést, mint annak idején angliában. és majdnem! harsány illatokkal – nekem leginkább bodzás, egreses, frissen vágott füves jegyek –, markáns savakkal és valami elképesztően elegáns lecsengéssel találtam szemközt magam. ráadásul kellően testes, ami, mint később megtudtam, az 50 %-os hordós erjesztésnek köszönhető leginkább. ez a bor beszél. nem egy nyelven, legalább hármon. és mindegyiken elég választékosan... akár egy diplomata, akinek a megjelenése, a viselkedése és a modora is hibátlan. úri bor, na. illetve dehogy az, inkább amolyan világpolgár. olyasvalaki, akit ha a régi reklám nyomán - már nem szomjasan - leszoviszörpöznénk, akkor is csak kacsintana egyet és azt mondaná: inkább gondold újra, és ha az segít, igyál még nyugodtan, én itt leszek.

mindezt egy olyan 2010-es évjáratból mondja, amiről lassan már a laikusok is tudják, hogy mindennek nevezhető, csak fáklyás menetnek nem. szóval rendben van ez. szívem szerint beajánlanám abba az oxford környéki, falubeli ekébe, hogy erre cseréljék le az új-zélandit. mert ez a funky, a másik már lejárt lemez. arról nem is beszélve, hogy még az ára is rendben van.

ja, igen, még valami: a közelmúltban nyakamba vettem a várost, hogy az irtózatos hőségre (és az ilyenkor még inkább indokolt plusz folyadékbevitelre) való tekintettel megkeressem a legfunkybb, legmenőbb, leginkább ajánlható fröccsözős helyeket. kemény küzdelem volt, de szerencsére bírtam a sarat... úgyhogy össze is gyűlt egy csokorra való tanulság, amit itt jól el is olvashattok, bizony. na, vélemény?

és mivel régen tettem ki zenét, ezt a hibát most rögvest orvosolnám is, ezzel: