a szürke, az jó barát

ha jól emlékszem, említettem már, hogy nyáron alapvetően rizlinges vagyok, meg blanc-os, illetve pinot gris-s. a közelmúltban pont ez utóbbiból (idehaza született: szürkebarát) akadt a kezembe egy palackkal. ennek is nagyon örültem, aztán ahogy belefeledkeztem a végtelennek korántsem nevezhető kóstolásba, lassan, de biztosan eljutottam az ellazítós, eufória állapotába.

ismerjétek meg, nem fogjátok megbánni: santa margherita pinot grigio. az évjárat 2010, a terroir pedig trentino, alto adige, ami egy észak-olaszországi tartományt takar, de gyakorlatilag dél-tirol. egy reduktív eljárással készített borról van szó, amit viszonylag erőteljes szalma szín jellemez. meg gyopáros, hegyi illat és olyan harsány gyümölcsösség, hogy már-már kedvem támadt volna beleharapni a pohárba – de persze nem tettem. baromi nagy udvariatlanság lett volna a házigazdával szemben, merthogy nem otthon ittam... szóval elképesztően élvezetes ivású ez a kis olasz, és bár az alkohol elvileg elvonja a szervezettől a vizet – és gyakorlatilag is –, nekem tökéletes szomjoltó volt! ezt a nem túl húzós savaknak és némileg a finoman citrusos utóíznek tudom be, amit nagyon jól kordában tart az kevés maradék cukor, ami egyébként szintén jellemzi a szent margarétát taljánéktól.

íme, ő az (fotó: worldmarket.com)

az egyetlen hiba, amibe bele tudok kötni – nem akarok, a tények makacs dolgok –, hogy az ára miatt aligha lesz mindennapos, vagy mondjuk beszélgetős, esti bor az asztalon. hozzáteszem: azt a nagyjából 3000 Ft-ot, amennyiért jobb helyeken hozzá lehet jutni, minden egyes cseppje megéri. vagyis a bor jó, az ár is ehhez mért, a gond inkább a mi pénztárcánk környékén lehet... randibornak viszont, ha villantani akarunk, de inkább lazán, mint felvágósan, nagyon jó választásnak tartom. csak annyira behízelgő, hogy a csajok egyből levegyék, ha ilyen játékosan és magabiztosan mozgunk bor témában, akkor valószínűleg a hálószobában sem kell majd csalatkozniuk. ja, igen: nem kell hinni nekem, próbáljátok ki ti is!

na jó, hát ide is dukál egy jó kis zene...