nemrég érdekes eseményre mehettem el, illatok és ételek harmonizálása volt
az apropó. egy show-t megelőzően tesztelhettem, milyen, amikor a kritikus és a séf együtt alkot. közvetlen közelről, a konyhában – ott,
ahová kívülállót munkaidőben a legritkább esetben engednek be. többszörösen is élmény volt.
a kezdeményezés jó, mások is átvehetnék. lehetne
például festmények, színek, filmek, zenék, de akár képzőművészeti alkotások ihlette menüsorokat
is kreálni. ez olyan újszerű irányt mutatna, ami akkor is megragadja
az ember figyelmét, ha az ingerküszöbe történetesen a mount everest
környékén jár. emellett pedig felrázná a tespedésből a helyenként elkényelmesedő, gasztronómiában érdekelt
hölgyeket és urakat. ezzel pedig mindenki jól járna.
chandler burr, a nyt parfümkritikusa és andreas mensch séf (baloldalon a könyörtelen intrúder: egy mikfron) |
karamellizált, eperzselés briós, félig sült
briós és rusztikus baguette, mellé francia vaj és sóvirág (a parfüm: bois farine | l’artisan) |
belon osztrigából, angol uborkából készült tatár, tengeri sün espuma és tengeri alga majonézzel (a parfüm: sel de vétiver | the different company) |
tonhal, lime, citrom, mandarin, grépfrút és fügéből, valamint ananászból készített tatár (a parfüm: i am king | sean john) |
kétféleképpen – naranccsal illetve kurkumával –
elkészített fürj rösztivel, gyömbéres, reszelt répával, sáfrányba és fahéjba mártott vadalmával (a parfüm: l'eau de tarocco | diptyque) |
borsos, bourbon vanília
mousse bergamott, barack és fekete szeder zselével, vattacukorral, gyümölcstatárral (a parfüm: angel | thierry mugler) |
a zene pedig:
fricska, vogue, psb, robbie