csoki, avagy kecskesajt, sütőtök és cókmók

az van, hogy most nincs kedvem írni egyáltalán. low rider van, elhagytak a szavak. inkább képalában nyomom, vietnami papucsban, meg minimálban.

hozzá mindenképpen érdemes menni - több okból is;
1, ritka az az érzékenység, tudás és alázat, amit képvisel
(én meg az ilyet szívből tisztelem bárkiben, akiben megvan)
2, a papája nagyon-nagyon jó fej, érdemes vele (is) beszélgetni
3, 2008-as, évjáratos, dűlő-szelektált, madagaszkári csoki
(ét, természetesen), rózsaszirommal, málnával

köményes, korianderes, bobojkás
(ami nem egy viccesen hangzó, hülye név, hanem
egy tradicionális ételünk népi elnevezése)

így fér meg egymás mellett india, kanada és spanyol hon
egy cókmókban

a hosszúkás kecskesajtos, a kerekded sütőtökös-karamellás
az íz funky és az esztétika sem utolsó (így a lilával, meg minden)

az olaszok (már megint) a várban vannak:
kézműves is, keksz is, és provence is - és a kombó működik

meggy&jazz: pisztáciás keksz, rusztikus
(csendélet rendeltetésszerű felhasználás előtt)

meggy&jazz: maximum csoki, no liszt, no finomított cukor
(finom, kívánja a jó bort - is)

na, így készül a csoki tisztességesen, kézművesen
látvány jelleggel (szegény annyira nem élvezte,
pedig a nagy roham még nem is jött)

macaron - egyelőre képtelen vagyok megszokni...
pedig már saját napja, meg kultusza is van
(lehet, hogy sosem leszek kulttag)

ezek hiányoztak a kínálatból, pedig régen viccesek voltak

"a csokoládérózsa természetes táptalaja a kakaóbab"
(encyclopaedica britannica, 2024-es kiadás, 4. kötet, 234. oldal, 2. bekezdés)

odatették magukat - az egyetlen non-standard stand
(de vajon hogy érték el, mennyibe került így, és a többiek miért nem?)
tágul az univerzum, távolodnak a válaszok

kult, valamint vip figura alert in da house

gutes ungarisches pálinka empfält von baron münchausen
und vidal sassoon (schnaps&go)

maga a métely, a rettenet, az ántik stíl gejl (nekem), a cégér alatt a
dobozokkal, amikből szerintem minden vidéki (bocs) háztartásban
akad legalább egy - felbontatlan; gyerekkorom legrosszabb
kollektív emlékeit hozza elő (bocs deux);
a korfu kocka/szelet egyébként ez:
"étcsokoládéval mártott mézes-tojásfehérje frappé"

vagy amerikai, vagy elmebeteg, mármint az ötlet, mindenesetre bizarr;
de lehet ezentúl hátat mosni brownie-val, linzerrel vagy réptortával akár

íme egy példa arra, amikor egy sonkaszeletelő nem szép;
pedig a gazdája híres ám; ez viszont gyönyörű, még mindig

ja, az édes napokon voltam a várban - a lényeg majdnem lemaradt...

legyen zene is, az jó
(a reggae-re éppen 20 éve kattantam rá, amikor kitaláltam,
hogy jamaikán fogok egy szörfkölcsönző/bár kombót nyitni)
ez kicsit roots, kicsit nem;
vigyázat: nyomokban elvis-t, valamint egy zseniális félhangot is tartalmaz: