2011. aug. 22.

hé, töki, van pompos (is)!

a hétvégén kimentem a mesterségek ünnepére, amit idén is a budai várban tartottak meg; noha alapvetően szeretem az ilyen "kirakodós" típusú rendezvényeket, voltak averzióim. az első rögtön az volt, hogy szerencsés-e gyakorlatilag 2 héttel a borfesztivál előtt egy "hasonló" akciót szervezni ugyanoda?

jó, tudom, a hétvégén volt a legnagyobb állami ünnep és kb. százmillióan jöttek a vízfej városba megnézni a tűzijátékot (btw.: senkinek nem tűnt fel, hogy most valahogy fel sem merült, hogy 1, elmaradjon 2, jóval kisebb büdzséből legyen? pedig azért az idei év is volt/lesz legalább olyan súlyos, mint a tavalyi - vagy ez nagyon demagóg és propaganda szöveg? sajnos az van, hogy én már egyenlőség jelet teszek a tűzijáték (valamint a hasonló állami akciók) és a parasztvakítás közé, mint amikor már a koszos seggünk lóg ki a gatyából, de azért fényezzük, hogy "eszednél vagy, armannyi az alsó, arra buknak a bukszák..."), vagyis borítékolható volt a magas látogatottság az ország első számú (még mindig, bakker... szép-szép a vár, de 2011-et írunk, nem kéne már valami új, előremutató is, kérem szépen? de!) turisztikai helyszínén.

a második ellenérzésem abból fakadt, hogy féltem, itt is ugyanazokkal a jól eladható "magyarságokkal" találkozom majd, mint a legtöbb open-air nyári fesztiválon. végül jó volt, hogy kimentem, mert az averzióim egy részét sikerült empirikus úton megcáfolni, de legalábbis tompítani. a másik része viszont megmaradt és azóta is pörgeti az agyamat: miként lehetne végre elindítani a fejekben a 21. századot? tudom, hogy a múltunk nélkül nincsen jövő, de én már úgy kezet ráznék egy életképes future-vízióval, hogy helló, szevasz, tolunk valami klasszat együtt? szerintem ő benne lenne, hiszen a létezése múlik rajta...

na, és akkor ennyi filozófiai felvezetés után íme képekben, ahogy croque monsieur látta és ahogy németh csaba fotózta (ezúton is kösz, csé!)

ez így már-már tiszta európa:
andalgó, viszonylag jóarcú emberek és impozáns díszlet
ahogy a mázas bögrék is sugallják: pálinkás jó reggelt!  mondjuk
bögréből sosem ittam még, de hát ez most egy felhívás keringőre
íme a magyarosch klasszik "zsírbüfé", ahol a csülkök, kolbászok és
serpenyős ételek szokás szerint hegyekben állnak - tudom, tudom,
a tradíciók fontosak...
kolbász, saslik, kolbász, saslik - nagy melegben úgy kívánja
az ember, hogy csak na! jó, tény, az alkoholt szívja rendesen
a magyar pizza, avagy kenyérlángos, aka: langalló! na ez
igazi sikertörténet, kb. 5 éve indult (fesztivál) útjára, azóta
töretlen és baromi népszerű - kár, hogy az árát is ehhez mérik
(tényleg, aki tudja, elmondhatná: ehhez?)
kemence, búbos, mobil - gyakorlatilag inverz klíma
egyébként a turai palóc puppát is ilyenben sütik, csak mondom...
fesztivál kürtős kalács nélkül?! ki van zárva! azt hiszem,
a legnagyobb lukkal bíró magyar (ill. erdélyi) édesség,
az ementáli sajt és a doughnut a  fasorban sincsenek!
na, végre valami más - igaz, nagyon nem magyar, viszont jó!
ha érdekel, miként került a kávé európába, olvasd el ezt!
vissza a jövőbe: a fa az egyik legjobb organikus alapanyag
a kézműves termékekhez - én szeretem, van pl. fa vajkésem is
nem csak tökből van dísz, hanem tojásból is - látványos,
tetszetős, ezért az oldschool magyar fílinget jól erősíti
kádár "munka" közben, erdőbényéről - becsüljük meg őket,
ha jó borokat akarunk inni, nélkülük nem fog menni
(ha tetszik, ha nem)
kis kalapács, nagy kalapács - látványos ez is, különösen,
ha izzik a kovácsok keze alatt a munka (ez is egy emlékkép
a 19. századból)
mire nem jó a kukorica csuhé, ugye? sajna az a tapasztalat,
hogy a moly és a szú is nagyon szereti...
a vesszőfonás magasiskolája - és ezekkel már
a szú, meg a moly sem bír
hiszitek vagy sem, ezek itt jobb oldalon sétabotok! na jó,
nevezzük őket inkább vándorbotnak, mert ehhez bocskor
passzol, porló országút, nem pedig macskaköves, kávéházas
metropoliszos hangulat
mázas kerámia, a háttérben vízöntő kislánnyal; leginkább itt
érzem, hogy a hagyomány keveredhetne a jövővel - én bírnám
ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy micimackó,
mint minden medve, szereti a mézet - itt gyakorlatilag a nirvánában
érezhette volna magát mici, de szerintem még malacka is
ez is valami újszerű - hogy aztán meg tud-e maradni a porondon,
az más kérdés; lehetne a magyar csatni, illetve valami hasonló
egy csipetnyi provence, ill. country stílus, csak, hogy oldja
a hagyomány hegemóniáját
a szappanarzenál (a hagyományosan magyar olívával megspékelve)
ez jó, sőt, az olíva az egyik legjobb regeneráló szer!
fényár és pompa: mert azért ilyen hangulatot is tudott árasztani

és akkor jöjjön a zene a fesztivál egyik fellépőjétől
(a the uptown fellaz változatban), jó koncertet adtak
egészen mostoha körülmények között (már ami a hangosítást illeti):





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése