2011. aug. 29.

piknik-mátra anzix

úgy alakult, hogy a múlt hetem csütörtöktől kezdve gyakorlatilag programtobzódásba ment át, ha akarnám, sem tudnám a benyomáscunamit egy posztba tenni - meg nem is akarom, az az igazság; kicsit nehéz is befogadni ennyi mindent, különösen, ha az ember olyan, mint én, és igazából szeret elbíbelődni a részletekkel (aka tiny little details that make up the big picture).

szóval: volt piknik lipótvárosban, amin gyakorlatilag csak végigszáguldani volt időm, mert kora délután már az ország egy másik pontján kellett lennem; ott titkos jelenésem volt - nyugi, akikhez mentem, tudtak róla... mások viszont, akik nem voltak ott, nagyon nem (mármint nem rólam, hanem a dologról, amiért mentem én is) - és ez nem egy olyan szektás marhaság, annál sokkal vidámabb volt;

vagyis ez itt most egy rövid beszámoló a villám-piknikről és a titkos hadműveletet követő, másnap(osan) megejtett csúcstámadásról, amit rácz (gepárdtestű gyulai futócsávó vagyok ecsém) tamással követtünk el, nem egészen tiszta fejjel végiggondolva, mire is vállalkozunk.

íme, a szedett-vedett képeslapok:

ez nagyjából 11 körül lehetett, és akkor most idéznék:
"sűrű a tömeg, itt valaki tud, öcsém hát ez olyan, mint hollywood"
vagyis: megtelt, hajszálnyira a túlzsúfoltságon innen
(legalábbis, amit én láttam belőle)
piknik reality: ilyen, amikor a zsíros kenyér legfőbb
alkotóeleme kifejezetten taszító látványt nyújt
(úgy értem: a láda, a mennyiség, az állag, en block)
a szándékot respektálom, a kivitelezésen változtanék
na, kérem, ez már egy kifinomultabb szervíz - de az ember
ezt valahol joggal el is várja az immár pozsonyi csillagos
(vagyis officially a legmenőbb hely a környéken)
sarki fűszerestől...
...ahol például ilyen quiche is van
na, ugye, mondtam, hogy menők!
ez meg itt a nektár-sör-lekvár triumvirátusa
tolakodásmentes kiállás, európai esztétikum
nemzetközi összefonódás
és akkor itt megjegyezném, hogy a pop-up mint stílus,
korántsem új keletű a gasztronómiában, de nálunk
valamiért még (ez is) tök idegen - miért?!
szerintem nagyon funky, szerethető, változatos
dolgokat lehet belőle kihozni, nem is beszélve arról,
hogy jót tenne a budapesti utcaképnek
(ps: a háromkerekű piaggo áruszállító gyerekkorom óta
a fétistárgyaim közé tartozik)
ez meg az újkoriak közé: kávéfőző gép részlet - ennyi
íme, maga a gép - persze, nyilván nem egy nagy ütés, engem
viszont lenyűgöz, ahogy ezek kinéznek...
... és működnek; delikát kávéfogyasztónak mondom magam
(nagyon-nagyon-nagyon megválogatom, mikor és főleg mit),
de nagyon bírnám, ha pl. nyílnának ilyen pop-up cafék és
nekik köszönhetően a kávéfogyasztás kultúrája is szélesedne,
frissülne, változatosodna
lehet, hogy ezzel kezdődött a fétisem? che bella macchina
ahogy nincs várbeli fesztivál kürtős kalács nélkül, lipócia
sem létezhet flódni nélkül (ne is létezzen, ha kérhetem)
ez itt ráhel flódnija és azt kell mondanom,
mivel a flódni is a fétiseim közé tartozik, sokfélét
ettem már, eddig ez volt a legautentikusabb (úgyhogy
most kíváncsian várom, ki fogja megchallengelni ezt)
egy pikniken bármit lehet, akár az utca közepén kiflicsücsköt
majszolni is, közben jót dumálni és nézni, mit nem értenek
ezen a sok buta felnőttek
ilyen a mátra, ha az ember jó helyen áll meg - most kipróbáltam
volna, milyen lehet sárkányrepülővel fölé szállni
(máskor egyébként ez meg sem fordulna a fejemben)
sokk-park a kékesen, a torony lábánál; egy nappal korábban
volt megemlékezés, és végigolvasva a sok szalagot, meg
fotót, rettenetes, hogy a halottak többsége jó, ha
huszonévesnek mondhatta magát
tádááám: a torony kilátó részének állandó kiállítása,
8000 (!) különböző kétdekás kiszerelés a világ minden tájáról
(megkérdeztem, alkeszoknak nincs kedvezmény)
jobboldalon, az ouzós brandy... na? és ez csak a kezdet!
sajnos az üvegvitrin miatt ez ilyen lett, de hát a két villanykörte!
viszont címke híján soha nem tudjuk meg, mi lapul benne... ill.
azért vicces lenne egy kocsmában, becsavarva, dísznek
egy hamisítatlan hulstkamp, rajta vélhetően maga a névadó
(onedin kapitány megvan?), mellette pedig egy csodás,
csakis természetes anyagokat tartalmazó kivi koktél (!),
a termék őshazájából, grazból...
a magyar ipar remekei szépen, sorban; nekem különösen a
középen pöffeszkedő valódi vegyes branddel futó keltette
fel az érdeklődésem - tessék mondani, ellenpróba van?
és akkor itt az inka tobzódás (milánóból, honnan máshonnan,
tele vannak azték gyökerekkel....) egy elementáris csizma
variációval megspékelve
békesség, szeretet...
a 40 %-ot értem, a többi alapján pedig csak azt tudom mondani,
nyilván nagyon kóser
alkoholistáknak: oltár - de az van, hogy 1060 méterre
kell érte felcaplatniuk (ez ám a challenge day, nem a
borsószem válogatás)
fél méter bols, ennyi
na most, ő vagy rumcájsz a sorozatból, vagy csubakka
nagyon megöregedett, és rászokott a pipára
calvados jellegű almapárlat - no further comment, your honour
egy jó benfica rumot, valaki, hm? senki? nem is értem...
valaki a tervezési részlegen viccesnek gondolta, ha van egy
hóhér kivitel (vagy inverz kuklux-tag?) is a szortimentben...
mert a csizma az alkohol divatban is örök, a jamaika rumos
kávé likőr pedig egyenesen... á, nem, mégis inkább a füves cigi
pingvin, baby bomba és kelj fel jancsi  - vajon milyen anyagot
toltak előtte a kreatívok? és a meósok, akik jóváhagyták?
a méltatlanul mellőzött krumplilikőr!!! valamint egy másik
szépségdíjas termék: az omnibusz kiribus
ez is nagyon menő: eredeti angol (!) puncs, prágából - úristen


és hát a zene - ők nekem új felfedezés, holott a banda 10 aktív év után
2009-ben exitált; egyébként hárman voltak benne, multitalentumok,
ezt a dalt pedig 2003-ban hozták ki, szóval alaposan megérett a relaunchra


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése