iszonyú mázlista vagyok - több szempontból is, de most konkrétan azért, mert néhány napja egy viszonylag (sőt, egészen) szűk körű kóstolóra dughattam be az orrom; spanyol borok voltak terítéken, méghozzá a bodegas fariña pincészet butéliái, a helyszín pedig egy pincének álcázott kastély volt a damjanich utcában; a dög melegben nagyon jól jött a kellemes pincehideg - utána pedig a remek tételek.
nem szeretek ajnározni (egyelőre nem is igen értek még a mediterrán borokhoz), de az este tanulsága nekem mindenképpen az volt, hogy néhány hazai borásznak baromira jót tenne, ha esetleg figyelembe vagy legalább fontolóra venné azt az irányt, amit például az ibériaiak mutatnak; mindenki jól járna vele: mi is, ők is - és akkor egy csodálatos karaoke show keretén belül együtt énekelhetnénk végre alban doki slágerét, a sing hallelujah-t...
nem szeretek ajnározni (egyelőre nem is igen értek még a mediterrán borokhoz), de az este tanulsága nekem mindenképpen az volt, hogy néhány hazai borásznak baromira jót tenne, ha esetleg figyelembe vagy legalább fontolóra venné azt az irányt, amit például az ibériaiak mutatnak; mindenki jól járna vele: mi is, ők is - és akkor egy csodálatos karaoke show keretén belül együtt énekelhetnénk végre alban doki slágerét, a sing hallelujah-t...
íme a képes összefoglaló és a címszavak - annyit tennék még hozzá, hogy csaknem 3 órát töltöttünk 8+4 vendég tétel kóstolásával, ami egyfelől embert próbáló tud lenni, másfelől pedig egészen új dimenziókat nyit meg; pláne, ha minden egyes üveggel tanul az ember - itt pedig lehetett tanulni bőven.
 |
| az első tétel: nagyon mediterrán, könnyedségről nem, mineralitásról annál inkább beszélhetünk; megosztó, nekem például még barátkoznom kell vele... |
 |
| a cote de hayas rozéja: tempranillo és caubernet házasítása, a színe silleres, ízre üde, és harapnivaló, a bor pedig friss és izgalmas |
 |
| na, ez az, ami nagyon bejött: 100% tempranillo, gyümölcsös, könnyed, kellemes, tanninmentes nyári ízek, és amiért esélyes a best buy kategóriára: 1300 Ft/ palack - ár/érték arányban kiemelkedő! |
 |
| a szőlő tinta de toro, ami, mint megtudtam, egy tempranillo klón; na ez már nem olyan simulékony, mint a tiempo: fokozottan pasis ízlésvilág, vastagabb tanninok, gyönyörű szín - ez már evős, nemcsak beszélgetős |
 |
| nem csalás, nem ámítás: egy 2004-es tétel és milyen kiváló! markáns, határozott, nem mellébeszélős - vagy tudod, mit akarsz inni, vagy hagyd inkább békén - és az a szín... |
 |
| az egyik nagyágyú, újfent 2004-ből - az az helyzet, hogy lenne mit tanulni tőle itthon (és ezt most abszolút a jó szándék mondatja velem) |
 |
| a másik nagyágyú, a fariña pincészet csúcsbora; elképesztően komplex, kifinomult és olyan macho, mint zorro, amikor zizeg egyet a kardjával - de nem kezdőknek való... |
 |
| egy félédes desszert bor, üde almás jegyekkel - jól behűtve kifejezetten kellemes és üdítő változatosság a desszertborok hazai világában - a csajok rá fognak kattanni |
 |
| én pedig erre kattantam rá: hihetetlenül cizellált, harsogóan friss ízvilágot produkáló olíva olaj - a tavasz és a nyár életöröme keveredik benne a kora ősz lágyságával - nagyon lájk |
 |
| ez pedig a másik rákattanás: egy svéd borászat rajnai rizlingje badacsonyból - mondott valaki all in-t, hm? 2010-es, úgyhogy még van ideje bőven, de már most rámondaná ferenc jóska, ha élne, hogy: herr zwack, das is ein unikum! |
zenének pedig jöjjön egy új kedvenc, egy elég tehetséges srác,
akinek 2 éve jelent meg az első albuma és szerintem sokat hallunk még felőle:
1 megjegyzés:
Tetszenek a kattanásaid. A Recept kultbor, az olaj meg egyszerűen vetekszik a toszkán olajakkal. Nézd csak, a Tiempo mellett megbújik még egy Sandahl bor!
Üdv
Kata
Megjegyzés küldése