2011. aug. 15.

sziget volt, nincs, elfogyott!

nem állítom, hogy mindent megettem, amit a szigeten találtam - természetesen persze a kifőzdék kínálatából -, de igyekeztem sok mindent megkóstolni; a hét nap alatt majd' 30 féle ételt szagolgattam, ízleltem, mustráltam, beszélgettem róla, vagyis próbáltam megtenni mindent annak érdekében, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljek velük - ennek én örültem jobban, ők nyilván kevésbé.

a küldetés, ahogy azt az elején megfogalmaztam, az volt, hogy végig kellene enni a szigetet - kemény kihívás volt, legalább akkora, mint megtalálni budapesten azokat a helyeket, ahol kompromisszumok nélkül lehet fröccsözni;

a tanulság egyelőre ülepszik bennem, de néhány napon belül azzal is elő fogok állni. addig is íme, így láttam én a szigetet gasztro szemmel, illetve szájjal; azokat az ételeket és helyeket szedtem össze, amelyek nekem bejöttek, szerintem illenek egy ilyen stílusú rendezvényhez, ahol megvolt az összhang az ár és az érték között, ami valamiért különleges élményt adott nekem - mert ha mindent félreteszek, igazából mindig ezt keresem: az élményt; persze a végére hagytam egy kakukktojást is...

a pozitív meglepetés: a kevesebb több győztese nálam
a yugoslavian foods standja és a pljeskavica - respect nekik
az erdélyi grill konyha a hagyományos ízekre ment rá:
ez itt például a hagymás csirke (mititei, azaz miccs sajnos
nem volt, pedig arra nagyon kíváncsi lettem volna)
még mindig az erdélyi grill: rablóhúsból, csirkemellből és
kolbászból nem volt hiány - az más kérdés, hogy a
best buy kategóriába nálam ez nincs dobogós helyen
székelykáposzta, az alkohol kelet-európai spongya bobja,
itt is tökéletesen hozta a tőle elvárt formát
elfogult vagyok... amióta először ettem a nagymamám
töltött káposztájából (talán 4 évesen), instant függőség
alakult ki nálam; ez itt ugyan nem a gerslis, öklömnyi
szármás verzió, de tisztességes és finom volt,
és ár/érték arányban is működött
a yugoslavian foods mellett a másik kellemes meglepetés:
jobb, ha a nordsee felköti a gatyáját, mert a guru egészen
jó alternatívát kíván az "egészségesebb" gyorskajára
vágyóknak, ráadásul a fitnesz vonaluk teljesen normális
a nemzetközi konyha indiai szekciója: sima és csilis naan;
ez utóbbi felkavaróan egyszerű és nálam tökéletes
sörkorcsolyaként is bevált (nem is beszélve arról, hogy
az egyik legolcsóbb fellelhető étel volt)
a gettó milliomost több minden miatt is imádtam; ezek közül
az egyik a fantasztikus színvilág, ami uralja a filmet - kell
tovább magyarázzam? aki azt mondja, hogy a színeknek
egy ételnél csak másodlagos szerep jut, az valami
nagyon klassz dologból vonja ki magát
még mindig indiai: nem vagyok vega, korántsem, de itt
végre tobzódhattam a húsmentes fogásokban is; ez például
egy 'sima' krumplis, paradicsomos tofus ragu - kár, hogy az
ára nem az alapanyagok egyszerűségét tükrözte
újabb elfogultság... egy kolbászból és hurkából nagyon sok
mindent le lehet szűrni arról, milyen ember, aki készítette;
hiába mondják, hogy nehéz, pórias, nem elég kifinomult,
amióta grazban, egy gault millau minősítésű étteremben
kóstoltam egy fúziós fogás részeként, még inkább azt
mondom: ez a két paraszti húsétel
ideális terep a kreatív alkotásra
a nehézbombázó: paradicsomos, csülkös, körmös pacal
a picantertől; eredetileg a katalán verziót szerettem volna
(újfent) megkóstolni, de papas úgy döntött, most inkább ezt főzi
a barátainak (is); legyen elég annyi, hogy ez az étel olyan
őszinte volt, mint a gyereksírás - nehéz, ronda, de dobogós
(mármint a pacal, nem a gyereksírás...)
és ilyen, amikor a magyar pacal nemzetközi sikert arat:
a rasta lenyomta a koncertet a reggae színpadon,
utána jött, beleszagolt a kondérba, ottragadt, majd
önfeledt mosollyal az arcán kanalazta a paclat - respect ide is
a best buy kategória tesco nagydíjasa: sajttal töltött röszti;
ne várjunk tőle semmit és akkor maximálisan elégedettek
leszünk - meleg, tápértéke van és ha már minden pénzünk
oda, ezt akkor is ki tudjuk fizetni (egyszer érdemes
megkóstolni, de csak egyszer)
és akkor a kakukktojás: bár a kifőzde nevekre nem mentem
rá, az anyám pitája mellett ez a másik, ami szerintem gáz volt;
ha végigolvassuk az egészet, olyan fogalmi, asszociációs
és iq fightereknek való katyvasz áll össze, amiből
személy szerint, köszönöm, nem kérek

ezt a zenét pedig azért választottam ide, mert úgy tapasztaltam, a megfáradt gyomornedveknek
felüdülést jelent, ha ilyen chilloutos, lounge-os zenére regenerálódhatnak:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése