2011. aug. 29.

piknik-mátra anzix

úgy alakult, hogy a múlt hetem csütörtöktől kezdve gyakorlatilag programtobzódásba ment át, ha akarnám, sem tudnám a benyomáscunamit egy posztba tenni - meg nem is akarom, az az igazság; kicsit nehéz is befogadni ennyi mindent, különösen, ha az ember olyan, mint én, és igazából szeret elbíbelődni a részletekkel (aka tiny little details that make up the big picture).

szóval: volt piknik lipótvárosban, amin gyakorlatilag csak végigszáguldani volt időm, mert kora délután már az ország egy másik pontján kellett lennem; ott titkos jelenésem volt - nyugi, akikhez mentem, tudtak róla... mások viszont, akik nem voltak ott, nagyon nem (mármint nem rólam, hanem a dologról, amiért mentem én is) - és ez nem egy olyan szektás marhaság, annál sokkal vidámabb volt;

vagyis ez itt most egy rövid beszámoló a villám-piknikről és a titkos hadműveletet követő, másnap(osan) megejtett csúcstámadásról, amit rácz (gepárdtestű gyulai futócsávó vagyok ecsém) tamással követtünk el, nem egészen tiszta fejjel végiggondolva, mire is vállalkozunk.

íme, a szedett-vedett képeslapok:

ez nagyjából 11 körül lehetett, és akkor most idéznék:
"sűrű a tömeg, itt valaki tud, öcsém hát ez olyan, mint hollywood"
vagyis: megtelt, hajszálnyira a túlzsúfoltságon innen
(legalábbis, amit én láttam belőle)
piknik reality: ilyen, amikor a zsíros kenyér legfőbb
alkotóeleme kifejezetten taszító látványt nyújt
(úgy értem: a láda, a mennyiség, az állag, en block)
a szándékot respektálom, a kivitelezésen változtanék
na, kérem, ez már egy kifinomultabb szervíz - de az ember
ezt valahol joggal el is várja az immár pozsonyi csillagos
(vagyis officially a legmenőbb hely a környéken)
sarki fűszerestől...
...ahol például ilyen quiche is van
na, ugye, mondtam, hogy menők!
ez meg itt a nektár-sör-lekvár triumvirátusa
tolakodásmentes kiállás, európai esztétikum
nemzetközi összefonódás
és akkor itt megjegyezném, hogy a pop-up mint stílus,
korántsem új keletű a gasztronómiában, de nálunk
valamiért még (ez is) tök idegen - miért?!
szerintem nagyon funky, szerethető, változatos
dolgokat lehet belőle kihozni, nem is beszélve arról,
hogy jót tenne a budapesti utcaképnek
(ps: a háromkerekű piaggo áruszállító gyerekkorom óta
a fétistárgyaim közé tartozik)
ez meg az újkoriak közé: kávéfőző gép részlet - ennyi
íme, maga a gép - persze, nyilván nem egy nagy ütés, engem
viszont lenyűgöz, ahogy ezek kinéznek...
... és működnek; delikát kávéfogyasztónak mondom magam
(nagyon-nagyon-nagyon megválogatom, mikor és főleg mit),
de nagyon bírnám, ha pl. nyílnának ilyen pop-up cafék és
nekik köszönhetően a kávéfogyasztás kultúrája is szélesedne,
frissülne, változatosodna
lehet, hogy ezzel kezdődött a fétisem? che bella macchina
ahogy nincs várbeli fesztivál kürtős kalács nélkül, lipócia
sem létezhet flódni nélkül (ne is létezzen, ha kérhetem)
ez itt ráhel flódnija és azt kell mondanom,
mivel a flódni is a fétiseim közé tartozik, sokfélét
ettem már, eddig ez volt a legautentikusabb (úgyhogy
most kíváncsian várom, ki fogja megchallengelni ezt)
egy pikniken bármit lehet, akár az utca közepén kiflicsücsköt
majszolni is, közben jót dumálni és nézni, mit nem értenek
ezen a sok buta felnőttek
ilyen a mátra, ha az ember jó helyen áll meg - most kipróbáltam
volna, milyen lehet sárkányrepülővel fölé szállni
(máskor egyébként ez meg sem fordulna a fejemben)
sokk-park a kékesen, a torony lábánál; egy nappal korábban
volt megemlékezés, és végigolvasva a sok szalagot, meg
fotót, rettenetes, hogy a halottak többsége jó, ha
huszonévesnek mondhatta magát
tádááám: a torony kilátó részének állandó kiállítása,
8000 (!) különböző kétdekás kiszerelés a világ minden tájáról
(megkérdeztem, alkeszoknak nincs kedvezmény)
jobboldalon, az ouzós brandy... na? és ez csak a kezdet!
sajnos az üvegvitrin miatt ez ilyen lett, de hát a két villanykörte!
viszont címke híján soha nem tudjuk meg, mi lapul benne... ill.
azért vicces lenne egy kocsmában, becsavarva, dísznek
egy hamisítatlan hulstkamp, rajta vélhetően maga a névadó
(onedin kapitány megvan?), mellette pedig egy csodás,
csakis természetes anyagokat tartalmazó kivi koktél (!),
a termék őshazájából, grazból...
a magyar ipar remekei szépen, sorban; nekem különösen a
középen pöffeszkedő valódi vegyes branddel futó keltette
fel az érdeklődésem - tessék mondani, ellenpróba van?
és akkor itt az inka tobzódás (milánóból, honnan máshonnan,
tele vannak azték gyökerekkel....) egy elementáris csizma
variációval megspékelve
békesség, szeretet...
a 40 %-ot értem, a többi alapján pedig csak azt tudom mondani,
nyilván nagyon kóser
alkoholistáknak: oltár - de az van, hogy 1060 méterre
kell érte felcaplatniuk (ez ám a challenge day, nem a
borsószem válogatás)
fél méter bols, ennyi
na most, ő vagy rumcájsz a sorozatból, vagy csubakka
nagyon megöregedett, és rászokott a pipára
calvados jellegű almapárlat - no further comment, your honour
egy jó benfica rumot, valaki, hm? senki? nem is értem...
valaki a tervezési részlegen viccesnek gondolta, ha van egy
hóhér kivitel (vagy inverz kuklux-tag?) is a szortimentben...
mert a csizma az alkohol divatban is örök, a jamaika rumos
kávé likőr pedig egyenesen... á, nem, mégis inkább a füves cigi
pingvin, baby bomba és kelj fel jancsi  - vajon milyen anyagot
toltak előtte a kreatívok? és a meósok, akik jóváhagyták?
a méltatlanul mellőzött krumplilikőr!!! valamint egy másik
szépségdíjas termék: az omnibusz kiribus
ez is nagyon menő: eredeti angol (!) puncs, prágából - úristen


és hát a zene - ők nekem új felfedezés, holott a banda 10 aktív év után
2009-ben exitált; egyébként hárman voltak benne, multitalentumok,
ezt a dalt pedig 2003-ban hozták ki, szóval alaposan megérett a relaunchra


2011. aug. 22.

hé, töki, van pompos (is)!

a hétvégén kimentem a mesterségek ünnepére, amit idén is a budai várban tartottak meg; noha alapvetően szeretem az ilyen "kirakodós" típusú rendezvényeket, voltak averzióim. az első rögtön az volt, hogy szerencsés-e gyakorlatilag 2 héttel a borfesztivál előtt egy "hasonló" akciót szervezni ugyanoda?

jó, tudom, a hétvégén volt a legnagyobb állami ünnep és kb. százmillióan jöttek a vízfej városba megnézni a tűzijátékot (btw.: senkinek nem tűnt fel, hogy most valahogy fel sem merült, hogy 1, elmaradjon 2, jóval kisebb büdzséből legyen? pedig azért az idei év is volt/lesz legalább olyan súlyos, mint a tavalyi - vagy ez nagyon demagóg és propaganda szöveg? sajnos az van, hogy én már egyenlőség jelet teszek a tűzijáték (valamint a hasonló állami akciók) és a parasztvakítás közé, mint amikor már a koszos seggünk lóg ki a gatyából, de azért fényezzük, hogy "eszednél vagy, armannyi az alsó, arra buknak a bukszák..."), vagyis borítékolható volt a magas látogatottság az ország első számú (még mindig, bakker... szép-szép a vár, de 2011-et írunk, nem kéne már valami új, előremutató is, kérem szépen? de!) turisztikai helyszínén.

a második ellenérzésem abból fakadt, hogy féltem, itt is ugyanazokkal a jól eladható "magyarságokkal" találkozom majd, mint a legtöbb open-air nyári fesztiválon. végül jó volt, hogy kimentem, mert az averzióim egy részét sikerült empirikus úton megcáfolni, de legalábbis tompítani. a másik része viszont megmaradt és azóta is pörgeti az agyamat: miként lehetne végre elindítani a fejekben a 21. századot? tudom, hogy a múltunk nélkül nincsen jövő, de én már úgy kezet ráznék egy életképes future-vízióval, hogy helló, szevasz, tolunk valami klasszat együtt? szerintem ő benne lenne, hiszen a létezése múlik rajta...

na, és akkor ennyi filozófiai felvezetés után íme képekben, ahogy croque monsieur látta és ahogy németh csaba fotózta (ezúton is kösz, csé!)

ez így már-már tiszta európa:
andalgó, viszonylag jóarcú emberek és impozáns díszlet
ahogy a mázas bögrék is sugallják: pálinkás jó reggelt!  mondjuk
bögréből sosem ittam még, de hát ez most egy felhívás keringőre
íme a magyarosch klasszik "zsírbüfé", ahol a csülkök, kolbászok és
serpenyős ételek szokás szerint hegyekben állnak - tudom, tudom,
a tradíciók fontosak...
kolbász, saslik, kolbász, saslik - nagy melegben úgy kívánja
az ember, hogy csak na! jó, tény, az alkoholt szívja rendesen
a magyar pizza, avagy kenyérlángos, aka: langalló! na ez
igazi sikertörténet, kb. 5 éve indult (fesztivál) útjára, azóta
töretlen és baromi népszerű - kár, hogy az árát is ehhez mérik
(tényleg, aki tudja, elmondhatná: ehhez?)
kemence, búbos, mobil - gyakorlatilag inverz klíma
egyébként a turai palóc puppát is ilyenben sütik, csak mondom...
fesztivál kürtős kalács nélkül?! ki van zárva! azt hiszem,
a legnagyobb lukkal bíró magyar (ill. erdélyi) édesség,
az ementáli sajt és a doughnut a  fasorban sincsenek!
na, végre valami más - igaz, nagyon nem magyar, viszont jó!
ha érdekel, miként került a kávé európába, olvasd el ezt!
vissza a jövőbe: a fa az egyik legjobb organikus alapanyag
a kézműves termékekhez - én szeretem, van pl. fa vajkésem is
nem csak tökből van dísz, hanem tojásból is - látványos,
tetszetős, ezért az oldschool magyar fílinget jól erősíti
kádár "munka" közben, erdőbényéről - becsüljük meg őket,
ha jó borokat akarunk inni, nélkülük nem fog menni
(ha tetszik, ha nem)
kis kalapács, nagy kalapács - látványos ez is, különösen,
ha izzik a kovácsok keze alatt a munka (ez is egy emlékkép
a 19. századból)
mire nem jó a kukorica csuhé, ugye? sajna az a tapasztalat,
hogy a moly és a szú is nagyon szereti...
a vesszőfonás magasiskolája - és ezekkel már
a szú, meg a moly sem bír
hiszitek vagy sem, ezek itt jobb oldalon sétabotok! na jó,
nevezzük őket inkább vándorbotnak, mert ehhez bocskor
passzol, porló országút, nem pedig macskaköves, kávéházas
metropoliszos hangulat
mázas kerámia, a háttérben vízöntő kislánnyal; leginkább itt
érzem, hogy a hagyomány keveredhetne a jövővel - én bírnám
ismert erdei körökben az az általános nézet, hogy micimackó,
mint minden medve, szereti a mézet - itt gyakorlatilag a nirvánában
érezhette volna magát mici, de szerintem még malacka is
ez is valami újszerű - hogy aztán meg tud-e maradni a porondon,
az más kérdés; lehetne a magyar csatni, illetve valami hasonló
egy csipetnyi provence, ill. country stílus, csak, hogy oldja
a hagyomány hegemóniáját
a szappanarzenál (a hagyományosan magyar olívával megspékelve)
ez jó, sőt, az olíva az egyik legjobb regeneráló szer!
fényár és pompa: mert azért ilyen hangulatot is tudott árasztani

és akkor jöjjön a zene a fesztivál egyik fellépőjétől
(a the uptown fellaz változatban), jó koncertet adtak
egészen mostoha körülmények között (már ami a hangosítást illeti):